Figyelem!

Õszi est

Esõs este egy õszi napon

Szerző: Anonim

Zuhogott az eső. Az eső cseppek egymással versenyezve folytak le az ablakon. Edina az ablaknál állt és a szomorú időjárás komorsága rá is hatást gyakorolt.
Készült erre az estére, gyönyörű szolárium barna testét nem sok ruha takarta. Öltözéke egy fekete csipkésmelltartó, hozzá illő tanga, és egy, semmit nem takaró, ám annál többet sejtető selyem hálóing volt csupán.
A szobát csupán az éjjeliszekrényen égő gyertyák világították meg, melyek fénye vad táncot járt a háló vörös falán. Az egész teret körbelengte a fahéj illata, melyet a gyertyák ontottak magukból. A hangulat megteremtéséért felelős gyertyák mellett két pohár társaságában egy üveg behűtött pezsgő várta, hogy minél előbb birtokba vegyék tartalmát.

Így várta Edina kedvesét, ezen a szomorú napon, ám a fiú, András késett.

Csak nézett a sötét éjszakába, amit rövid időre fényárba burkolt egy-egy villám.
A párjára gondolt.
Miért késik?
Hol lehet vajon?
Mit csinálhat?
Csak nem esett baja a viharban?

Teljesen belefeledkezett gondolataiba. Fejében egymást kergették az épp égő autóba szorult párjáról, vagy a felborult jármű alatt heverő jóképűnek már nem mondható férfiról formált képek.
Annyira elhomályosította elméjét az aggodalom, hogy észre sem vette, mikor a bejárati ajtó zárjában elfordult a kulcs.
András csendben lépett a lakásba, biztosra vette, hogy Edina már alszik, de amikor megpillantotta a szobából kiszűrődő fényt megörült.
Nem hiába hozta azt a szál rózsát, amiért egy 2 m-es kerítésen kellett átmásznia és két kutyával hadakoznia.
Halkan közeledett a helyiség felé, hátha mégis alszik a lány. Bekukkantott a szobába, és meglátta álmai nőjét, az ablaknál. Villám szelte ketté az eget, és a gyönyörű lányt úgy ölelte körbe mintha valami istenség lenn. És hát az is volt, legalábbis András számára. A pillanat elmúlt, de a férfi még mindig nem tudott megmozdulni se a látványtól. Tekintete Edina bokájára tévedt, és onnan indult felfelé. Formás kecses vádli, a hosszú modelleket megy szégyenítő izmos combok, kerek, feszes félgömbökben végződtek. Darázsderék, sima, selymes hát, formás, nőies vállak, melyek egy részét eltakarta a közepükig érő éj fekete haj.
Edina mintha megérezte volna a férfi tekintetét libabőrös lett, és összehúzta mellkasán a hálóinget, ami a gyakorlatban nem sokat óvhatott a hőmérsékletváltozástól.
András levette a kabátját, kilépett cipőjéből, és mivel Edina még mindig nem fordult meg mögé lopakodott. Ott állt közvetlenül mögötte.
Mielőtt szólt, vagy mozdult volna Edina mély lélegzetet vett és elmosolyodott
- Imádom az illatod.
Mosolyra húzódott András szája e szavak hallatán, és átölelte a lányt. Szorosan magához húzta és gyengéd csókot lehelet a lány a nyakába. Edina mély sóhajjal tudatta a fiúval tetszését és kivette kezéből a rózsát.
- Köszönöm.
Válasz helyett a férfi ismét megcsókolta a lányt, ám most nem vált el olyan hamar a nyakától. Végigcsókolta a kecses nyakat, ajkait résnyire nyitotta, és gyengéden cirógatta vele imádott hölgye nyakát.
A rózsa a földre hullt, Edina jobb kezével hátranyúlva simogatni kezdte a férfit, kinek bal keze a lány nem nagy, de pont kézbe illő melleinek simogatásával volt elfoglalva. Jobb kezével továbbra is a lány derekát ölelte és szorította magához, bár a lány e nélkül se vált volna el a férfitól. Gömbölyű fenekét teljesen nekinyomta a férfi ölének, lassú, körkörös mozdulatokat írva le, őrületbe kergetve ezzel párját. A nadrágon keresztül is érezte a férfi vágyát, mely egyre keményebbé vált a lány nem kis örömére. András közben levette a pólóját, meztelen felsőtesttel simult a lányhoz, aki még jobba simult a férfihoz.
Edina hátranyúlt és elkezdte kigombolni, vágyai egyetlen akadályát, a férfi nadrágját. Romantikus estére készült, gyengéd, érzelmekkel teli szeretkezést akart, de most már csak arra vágyott, hogy minél előbb magában érezze férfit, érezze az erejét, és mielőbb elrepítse a napsütés és eső birodalmába, ahol megszűnik minden, csak ők vannak ketten.
Amint lehullt földre a nadrág egyből benyúlt a boxerba és simogatni kezdte beteljesülésének zálogát. András megérezte, mit akar a lány, már nem kellett beszélniük, egymás érintéséből tudták, hogy mire vágyik a másik. Határozott, ellentmondást nem tűrő mozdulattal vette a lányról a hálóköntösét. Szabaddá vált vállait csókolta, a lány érintéseiből, reakcióiból tudta, már nem gyengédségre vágyik! Néha finoman bele-bele harapott a formás vállakba, és kecses nyakba. Kezdték elveszteni az önuralmukat, már csak a vad ösztönök diktáltak, nem akartak mást csak örömet szerezni a másiknak, és persze maguknak. Kicsatolta a melltartót, de a földre hullását természetre bízta. A fedetlen keblek bimbói határozottan ágaskodtak, a csókra hívogató halmokon. Egyből kezébe vette az egyik bimbót és két ujja közé csippentette, nem kis örömöt váltva ki partneréből. A lány térde megroggyant, de az erős kezek állva tartották. Tolta hátra csípőjét, érezni akarta a férfit, aki türelmét vesztve egyetlen mozdulattal tépte le a falatnyi ruhadarabot, ami közte és az annyira vágyott kéj barlang közötti egyetlen akadály volt.
- Igeeehn . Gyehre!

Érezte a lány finom kezeit, amint boxerét próbálja eltávolítani. Nem habozott, letépte magáról és immár meztelen valójával simult a lánynak hátulról.
Edinán kéjes élvezet hullám futott végig, mikor megérezte mellein az ablak hidegét. Élvezte, hogy a férfi irányítja. Vágyott rá. Ahogy András előredöntötte ösztönösen kitolta a fenekét, széjjelebb rakta lábait, szabad utat engedve ostromlójának. Hallotta amint sóhajai, keverednek a kinti vihar hangjaival, a mögötte álló párja mély férfias sóhajaival. Térde remegett, csípője továbbra is táncot járt a férfi ölén, ingerelve az, és jelezve, ne tétovázzon!
Tudta a férfi mit akar szerelme, de annyi önuralma maradt még, hogy kínozza kicsit. Falloszát lassan végighúzta a lány tüzes bejáratán, végig a két félgömbje között.
Edina már nem bírta, minden önuralmát elvesztette, mikor érezte nedveit combjain lefolyni.

- Tedd már beléhm!!

A férfi nem bírta tovább, ő is elvesztette az önuralmát, érezni akarta a lányt, be akart hatolna az arany kapuján, ki akarta tölteni mennyei barlangját, érezni akarta amint ráfonódik a nő forró, tüzes csarnoka. Oda illesztette falloszát a lüktető, élvezet boltívéhez. Lassan indult befelé a gyönyörök birodalmába, de nem bírta, érezni akarta, most! A lány szinte könyörgött, tolta hátra csípőjét, hogy mielőbb egyesülhessen álmai pasijával.

- Akharlakh! Tee………….

Nem tudta bejezni. Hatalmas sikollyal adta a világ tudtára, hogy egyetlen, határozott, kemény mozdulattal teljesen kitöltötték szerelmi barlangját. Érezte a férfi leheletét tarkóján, hallotta sóhajait fülében. Hol volt már a romantika? Akarta, akarta, hogy még keményebb legyen
A fallosz hátrálni kezdett, hogy aztán, ha lehet még nagyobb hévvel térjen vissza, a lány gyorsan felvette a ritmust, minden lökésnél, ellentétesen mozgott.
Mindkettőjük elméje elhomályosult. Csak arra gondoltak, hogy eggyé váltak,nincs Te, nincs Én, csak Mi.
Edina érezte a hideg ablakot a mellén, az arcán, a kezével próbálta még tartani magát a párkányon, de tudta az orgazmust nem bírja ki, össze fog rogyni, de nem érdekelte, jöjjön a halál, nem számít. A lökések egyre erőteljesebbek lettek, minden egyes lökést tisztán lehetett hallani, verejtékben úsztak, az ablak bepárásodott, alig állt a lábán, de nem akart pózt váltani, azt akarta, hogy még erősebben hatoljanak belé. Kezeivel hátranyúlt, talán a férfi nyakában megkapaszkodhat.

- Igehn! Eeerőőse… h

Körmei a férfi nyakába mélyedtek, akin ezt már nem bírta elviselni, utolsó lökésével ha lehet még mélyebben hatolt a lányba, és ekkor kitört belőle a orgazmus okozta gyönyör nedve.
Érezte, ahogy a férfi a végéhez közeledik, az utolsó lökésnél szinte felnyársalta magát a férfira, hogy az minél mélyebbre hatolhasson, és amint megérezte a férfi magját magában úrrá lett rajta a gyönyör, a térde megrogyott, teste megfeszült, a körmei ismét a férfiba vájtak és hangos sikoly kíséretében egyszerre repültek a felhők világába.
Nem bírta tovább tartani magát a férfira nehezedett, aki a kimerültség miatt szintén elvesztette minden erejét, így együtt rogytak a földre, és élvezték a békét és nyugalmat, ami megszállta őket a beteljesülés pillanatában.
Együtt hallgatták az esőcseppek koppanását az ablakon, ami most édesebb muzsika volt nekik, mint bármi más.