Figyelem!

Bevállalós diáklányok

Bizarr játékok

Szerző: Peterxx

Még egyetemista koromban történt, amikor a nyári szünetben három
csoporttársammal részt vettünk a felső Tisza vidékén egy avar kori település
feltárásán.
A feltárást egy ötven év körüli régész professzor vezette, aki egy zárkózott,
vékony, szikár ember volt. Csoporttársaim igen belevaló lányok voltak, ezért
egy kicsit félre állt a szánk, amikor megtudtuk, hogy két hetet kell eltölteni
ezzel a savanyú emberrel a világ végén, abszolút nomád körülmények között. A
legközelebbi kis falu fél órányira volt, és kerékpárral kellett betekerni
reggelente friss kenyérért, és minden másért, amire szükségünk volt.
Mivel úgy tűnt, a professzort egyáltalán nem zavarja, hogy mi nők vagyunk, egy
idő után úgy viselkedtünk, mintha ott sem lenne. Talán csak én vettem észre,
hogy amikor reggelente leszaladtunk a Tiszához mosakodni, - sokszor csak
egy szál bugyiban - zavartan elfordul ugyan, de a szeme sarkából figyel
bennünket.
Volt valami a tekintetében, ami azt súgta nekem, ezt az embert igenis, nagyon
érdeklik a nők. Attól kezdve szemmel tartottam, és igazam lett. Észre vettem,
hogy amikor valamelyikünk vécépapírral a kezében elvonult arra a bizonyos
kijelölt helyre, a professzor úr egyre izgatottabb lesz, és miután visszajöttünk,
azonnal ő is eltűnik.
Egyik este elmondtam a többieknek is, amit megfigyeltem, és elhatároztuk,
hogy kilessük a professzor urat. Másnap azután, amikor Ági, a szőke bombázó
kakilni ment, minden szem a professzort figyelte. Úgy lett, ahogy mondtam.
Abban a pillanatban, ahogy Ági visszaért, a prof eltűnt a bokrok között.
Azonnal a nyomába eredtünk, és majd legyökereztünk attól, amit láttunk. A
professzor úr olyan izgatott volt, hogy minden óvatosságról megfeledkezett.
Eszébe sem jutott tartani valamitől.
Nagy műgonddal emelte fel a földről Ági - még gőzölgő - kakiját egy
papírlappal, aztán elindult vele a part felé, és ott egy eldugott helyen nagy
élvezettel magára kente, és közben vadul rángatta a farkát.
Amikor a kakis kezével az arcához ért, akkorát élvezett, hogy vastag, görbe
farkából sugárba lövellt ki a sperma. Először megdöbbentünk, aztán lassan
napirendre tértünk a dolog felett, és egy ördögi tervet eszeltünk ki. Utolsó este
tábortüzet raktunk, és csaptunk egy nagy ivászatot. A prof nem igazán akart
inni, de nem hagytuk békén, amíg rendesen be nem csiccsentett. Persze mi is
ittunk rendesen, a hangulat igen felszabadult volt, és ami lényeg, aznap
egyikünk se volt WC-n. Már alig tudtuk visszatartani. Főleg Éva tűrte nehezen,
mert összezabált mindent egész nap.
Amikor úgy láttuk, hogy a professzor már kellő módon leitta magát, neki
estünk, és szépen, szelíden levetkőztettük, mintha csak valami ártatlan játékra
készülnénk.
Alig szabadkozott, sőt kezdett izgalomba jönni. Ezt elárulta ágaskodó kukija is.
Amikor tiszta meztelen volt, és bambán vigyorogva feküdt hanyatt fekve a
füvön, Éva táncolni kezdett fölötte. Miniszoknyában volt, és a szoknya alatt
nem volt bugyi. Mi ütemesen tapsoltunk neki. Egyszer csak egyik lábát áttette a
professzor fölött, és felhúzta a szoknyáját.
Szinte abban a pillanatban elkezdett sugárban pisilni egyenesen a prof
ágaskodó kukijára. Meghűlt bennünk a vér, pedig minden előre meg volt
beszélve, és még a java ezután jött. Csípőjét kör-körösen mozgatva, lassan
leguggolt, és nem sokára egy barna kaki darab pottyant a professzor
mellkasára, amit egy egészen hosszú hurka követett, de azt már a levegőben
elkapta a prof remegő keze, és kéjtől eltorzult arccal kente magára.
Éva után Ági következett. Ő egy tisztességes rakást nyomott a professzor álla
alá, amit az azonnal az arcára kent. Ildikónak valami gond lehetett az
emésztésével, mert szinte sugárban tört ki belőle a híg kaki, és mivel már
nagyon sietnie kellett, telibe találta a professzor arcát, amit az egy kicsit sem
bánt. Amikor föléje guggoltam, már szinte az egész teste csupa kaki volt, ami
teljesen megőrjítette. Magán kívül volt az élvezettől.
Én szerényen csak a farkára engedtem a magam két kis hurkácskáját, amitől
azonnal elélvezett. Mi elvonultunk a lányokkal, de a professzor úr még jó ideig
ott feküdt kéjesen a mi általunk ráengedett pisiben, és kakiban. Láthatóan igen
jól érezte magát, hiszen legalább háromszor verte ki a farkát, mire rászánta
magát, hogy megmosakodjon.
Másnap indultunk haza. Búcsúzáskor a professzor zavartan ránk emelte a
másnaposságtól vöröslő szemeit, és csak ennyit mondott ellágyulva:
- köszönöm lányok, nagyon-nagyon köszönöm! Ja, és attól kezdve az
egyetemen nekünk nem voltak problémáink.