Figyelem!

Éjszaka a parkban

Wulfgár után szabadon

Szerző: Madia

Ez a mese a Wulfgar által írt történetek folytatása. Remélem, nem haragszik meg érte, hogy az ötletét tovább gondoltam, de annyira jó volt mindhárom, hogy megmozgatta a fantáziámat.

Az elmúlt időszakban teljesen megváltozott az életem. Amiken keresztülmentem, egészen átformáltak. Minduntalan csak Őrá gondoltam, a férfire akit nem ismerek, akinek nem tudom a nevét és nem tudom hogy néz ki, akiről csak azt tudom, hogy milyen illata van a bőrének mielőtt a számba lövelli a spermáját. Rabul ejtett ez az ember, aki megdöbbentő és irreális dolgokat művelt velem, aki csak használt, megalázott, és mégis vágyom rá hogy folytassa, mert az izgalom olyan szintjére léptem általa, amit azelőtt megközelíteni sem volt reményem. A különleges helyzetek, amelyekbe sodort, egyfelől félelmetesek voltak, másfelől viszont kimondhatatlanul izgalmasak erotikusak és érzékiek. Előhoztak belőlem egy olyan romlott nőiességet amelyről elképzelni sem tudtam, hogy bennem szunnyad. Eleinte próbáltam magam visszatéríteni a rendes kerékvágásba, próbáltam azzal érvelni magamnak hogy egy rendes feleség és családanya vagyok, de nem ment és egyre kevésbé ment. Minden észérvet felülírt a vágy, hogy ott legyek nála és folytassa.
Gondolataim mindig elkalandoztak, csak bámultam a képernyőt az irodában, és arra gondoltam, hogy újra el akarok menni oda, abba a lepusztult lépcsőházba. ahol egy idegen férfi kihasznál, megaláz és mégis annyira vágytam rá. Néha egyik vagy másik kollégám szólt rám, hogy figyeljek már rá mert beszél hozzám. És én nem mondhattam meg hogy épp egy idegen férfire gondolok, hogy éppen miket csinál velem, és azért nem érdekel a körülöttem levő világ, és hogy mennem kell mert teljesen átázott a bugyim.
És azután apránként, lépésről lépésre, már nem akartam megfelelni az elvárásoknak, már csak vissza akartam menni, és magamban akartam érezni. Annyira irreális és őrületes volt az egész, hogy nem tudtam szabadulni tőle. Olyan különös és izgató volt, visszagondolni, hogy én, aki egy konszolidált egyszerű, elfogadhatóan tisztességes nő vagyok, ott feküdtem meztelenül egy csomó férfi között, és annyian tettek magukévá, különböző módokon, hogy megszámolni sem tudtam. És hogy nem is láttam, nem is ismerem őket, ( vagy netán ismerős is volt közöttük?) mégis olyat engedtem amit a férjemen kívül senkinek sem engednék. És persze csak gondolkodtam az egészen, mert megtenni nem mertem. Nem mertem elmenni, és becsöngetni, hogy tessék, itt vagyok. De vártam. Kíváncsian vártam, mit talál ki legközelebb, ami megint olyan romlott, hogy józanul gondolni sem mernék rá, de ami megint elementáris erővel elégít ki? Nagyon vártam hogy hív vagy sms-t küld, és persze már előre féltem, hogy akkor mit csinálok, ha alkalmatlan pillanatban történik. És gondolkodtam, hogyan lehetne meggyorsítani az egészet, hogy valahogy mégis én menjek hozzá.
És aztán egyszer a szerencse a kezemre játszott.
Régi osztálytársaimmal minden évben összejöttünk egy jót beszélgetni, így most is megbeszéltünk egy randit. Négy lány mindig tudott miről beszélgetni, már a gimiben és azután is. Inkább az idő volt kevés. Aztán persze felnőttünk, és az időből lett még kevesebb, de ezt a hagyományos traccspartit megtartottuk. Ehhez jogunk van. Most is megbeszéltük, hogy este hétkor találkozunk egy presszóban, és ott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk. Otthon azzal búcsúztam, lehet hogy csak reggel jövök haza, de ha mégsem, akkor is nagyon későn. Találkoztunk is, nagyon örültünk egymásnak, csakhogy az egyik lány elég beteg volt, a másiknak meg este tízre otthon kellett lennie, így össze kellett sűríteni a mondandónkat. Azért jól éreztük magunkat, megittunk három üveg bort, ami még emelte a hangulatot. Aztán szomorkodtunk, hogy már vége, megbeszéltük a folytatást és haza indultunk.
Én gyalog indultam, mert kicsit sokat ittam, fejembe szállt az ital és jólesett kiszellőztetni. Közben már arra gondoltam, hogy mi vár otthon, mit fogok folytatni, ha hazaérek, és akkor eszembe jutott valami. Most otthon nem vár senki, nem tűnik fel, ha később megyek haza. Sétáltam tovább és egyre gyorsabban, de már nem hazafelé, hanem az idegen házhoz. Úgy gondoltam, nem biztos, hogy bemegyek, de abban nincs semmi, hogy elsétálok egy ház előtt. Aztán ahogy közeledtem, éreztem ahogy megy fel az adrenalin, és úgy éreztem, most bármire képes vagyok. Először hívni akartam, de nem mertem. Féltem, mi van ha nincs otthon, és visszautasít. Az nagyon rosszul esne. Inkább felmegyek és személyesen próbálom meg. A ház előtt körülnéztem, de úgy, hogy engem ne nagyon ismerhessenek fel. Nem volt itt senki, nyugodtan indulhattam tovább. A mállott festésű kapu nem volt zárva, és én már bent voltam a lépcsőházban. Felmentem az emeletre és megálltam. Mit csináljak? Azt hiszem mégis inkább fel kellett volna hívni telefonon. Azt hiszem el kellene most mennem. De akkor meg mikor? A gondolatok szuperszonikus sebességgel cikáztak az agyamban. Nem, Ez az egész egy hülyeség. Megyek! Megfordultam és határozott léptekkel elindultam a lépcső felé, de határozottságom három lépés után cserbenhagyott. Annyira akarom, hogy megőrülök, gondoltam magamban. Az ajtó felé fordultam, és gyorsan odamentem, amíg meg nem gondolom magam, és rögtön bekopogtam. Túl halkra sikerült, ezért azonnal megismételtem de akkor meg nagyon is hangos lett. Feszült izgalommal vártam, mi történik. Hamarosan motozást hallottam bentről és egy kérdést: Ki az? Na, mi van, ki akarja rám törni az ajtót? Évi vagyok, válaszoltam de az izgalomtól nem jött ki hang a torkomon. Köszörülni kezdtem a torkomat és megpróbáltam újra. Évi vagyok! Milyen Évi? Most már rögtön kapcsoltam, tudtam mit akar hallani, de nem örültem neki. Hát jó legyen. Évi a ribanc, válaszoltam. Nem hallom, hangosabban! Kiáltotta ki a csukott ajtón. Őrület. Ez most fel akarja lármázni az egész házat? Próbáltam nagyon csendben mondani úgy hogy azért meghallja: Igen, Évi a ribanc. Hát te mit akarsz itt? Nem volt megbeszélve. Egy pillanatra nem kaptam levegőt és kikerekedett a szemem a meglepetéstől. Erre nem számítottam. Most én fogok magyarázkodni? Annyira zavarba jöttem, hogy csak álltam, földbe gyökerezett lábbal, és nem tudtam válaszolni. Tényleg, miért jöttem? Kínosan és megalázva éreztem magam és éreztem hogy tűzbe borul az arcom, amikor végre folytatta az ajtó mögül: Na jó. Ha már itt vagy akkor kitalálunk valamit. De ezt olyan leereszkedő fölényességgel mondta, hogy úgy éreztem szívességet tesz nekem. Na gyere kislány! mondta és az ajtó nyílásán megjelent a lógó hímtag. Bár erre vágytam hetek óta, most mégis, nem tudtam mit kezdjek vele. Tényleg ezért jöttem? Emberem azonban nem hagyott sok időt a gondolkodásra. Türelmetlenségét azzal adta tudtomra, hogy hangja mélyebben szólt mint máskor. Na mi lesz már? Nincs sok időm. Azzal odamentem az ajtóhoz, leguggoltam, majd letérdeltem és megsimogattam az ajtón kilógatott hímtagot. Két tenyerem közé vettem majd amikor már éreztem benne egy kis életet, elkezdtem nyalogatni. Először a nyelvem hegyével a hegyét, azután végig a tövétől a végéig. Figyelmem tárgya egyértelműen tudatta velem, hogy jó úton járok, itt hamarosan az fog történni, amit akarok, amiért jöttem. Miután határozottan érzékeltem a merevedést, én is feljebb kapcsoltam. Most már nem csak nyalogattam, hanem bekaptam. Először csak a hegyét szívogattam, csókoltam, majd az egész makkot simogattam az ajkaimmal. Kezdtem egészen felhevülni és éreztem hogy munkám gyümölcse érik. A hímtag már nem lógott, hanem keményen, férfiasan elállt az ajtótól mint egy zászlórúd. Számat elkezdtem ütemesen mozgatni rajta, szoptam változó erősséggel, néha jobban szorítottam a nyelvemmel, máskor pedig gyorsabban. Tapintásból éreztem, hogy jól csinálom, a dákó feszes és nagy volt. Amikor azonban igazán belelendülhettem volna, egyszer csak kirántotta számból és behúzta. Csak az üres nyílást nézhettem az ajtón. Nagyon csalódottan és értetlenül néztem hogy mi történhetett. Figyeltem, hogy a zajok elárulnak e valamit, de nem hallottam semmit. Teljes csend volt és ez teljes tanácstalanságba taszított. Vártam, de nem történt semmi. Az nem lehet, hogy egyszer csak faképnél hagy és elmegy aludni. Vártam, de nem történt semmi. Lassan felálltam és kezemmel megtöröltem a számat. Végtelen hosszú csend után, emberem visszajött, és az ajtó nyílásán kidugott valamit. Tudod már a dolgod - mondta – pakold bele minden holmidat! Megnéztem mi az és a már megismert fekete nejlonzsák volt, illetve a fekete szemfedő. Itt a lépcsőházban? Kérdeztem magamtól és a rémülettől görcsössé váltak mozdulataim. Szívem a gyomromban dobogott, de elkezdtem pakolni. Először a táskámat tettem a zsákba. Szétnéztem magam körül, nem mintha járkáltak volna a lépcsőházban, inkább valami nem létező biztonság miatt. Megállapítottam, hogy tényleg nincs itt senki, majd lassan elkezdtem kigombolni a blúzomat. Kigomboltam, aztán kihúztam a szoknyámból, majd levettem és betettem a zsákba. Szoknyám cipzárját lehúztam, kiléptem belőle és az is ment utána. Lassan csináltam mindent, és kezdtem élvezni a dolgot. Végig simogattam a mellem, le a hasamig, a hasamat kicsit behúztam és ahogy végignéztem magamon, megállapítottam hogy jól nézek ki. Még kicsit simogattam a csípőmet, a fenekemet, aztán feljebb húztam kezeimet és megfogtam a melltartó csatját. Nagy levegőt vettem és élveztem hogy vetkőzöm mint egy bártáncosnő. Az izgalom hatására a melltartó csatja nem nagyon akart engedelmeskedni és csak kis erőlködés után sikerült kikapcsolnom. Lekerült a melltartó és végül a bugyi is. Kimondhatatlanul feszült voltam és egyben jó is volt. Rettenetesen féltem, mi lesz ha valaki mégis arra jár. De gépiesen megfogtam a szemfedőt és feltettem a helyére. Különös, de így jobb volt. Mintha biztonságban lettem volna a teljes sötétségben. Mivel már nem volt mit levennem, megálltam és vártam. Emberem várakoztatott, miközben az éjszakai csendben hallottam, hogy nyikordul majd becsapódik a ház kapuja, majd felkapcsolták a lámpát. Megijedtem, és hirtelen lekaptam a szemfedőt. Most mindennek vége. Ha feljön valaki és meglát meztelenül, lebuktam, nem tudom mit mondok neki, mi történik. Annyira zavarba jöttem, hogy képtelen voltam bármit tenni, bármit gondolni. Hallottam a közeledő lépteket és a szuszogást, és nem értettem, miért nem enged be. A léptek már egész közel voltak, végül teljesen pánikba estem, a szemfedőt a szemembe húztam, és a sarokba fordultam, hátha úgy nem történik semmi. Visszafojtott levegővel álltam meztelenül a folyósón, és tehetetlenül vártam mi lesz. A léptek egyszer csak megálltak az egyik alsóbb emeleten majd kulcsok csörgését hallottam némi morgással. Ajtó nyitás azután csapódás, és csend. Úristen, ezt megúsztam. Szívem még mindig a torkomban dobogott, de most már legalább a közvetlen veszély elmúlt. Kis idő múlva hallottam, hogy nyílik az ajtó. Emberem kinézett, és nyugtázta a helyzetet. Szó nélkül megfogta karomat és bevezetett a lakásba. Bent éreztem, hogy rám ad valami ruhát vagy leplet és utána rögtön újra nyílt az ajtó és már kint is voltunk. Mentünk egymás mellett szótlanul, csak bennem buzogott az adrenalin. Nem tudtam hova megyünk és mi fog történni. Azt éreztem, hogy kimentünk a házból. Csend volt, csak az éjszaka zajait hallottam. Azért összehúztam magam előtt a ruhát, hiszen éreztem, hogy nyílt területen, vélhetően az utcán vagyunk. Mendegéltünk egy darabig, utcán, járdán, de azután valami egyenetlen, talán füves területre értünk. A kis emelt sarkú cipőm nehezen vette az akadályokat, sokat botladoztam. Egyszer megálltunk és emberem megkérdezte: Hé fiúk! Akartok baszni? Megint végig futott rajtam a pánik. Kik lehetnek azok, és hol vagyunk? Hoztam egy lányt. Nézzétek meg! Azzal levette rólam a ruhát ami eddig takart. Önkéntelenül magam elé kaptam a kezeimet, mert azt érzékeltem, hogy eddig takarva voltam, most pedig idegenek nézik csupasz testemet. Még ebben a kifordított helyzetben is működött bennem a legelemibb szégyenérzet, bár a helyzetet nem mérhettem fel pontosan. Előbb csend volt, majd többen elkezdtek beszélni. „Bazmeg” Tök jó. Aszta! Ahogy feleszméltek az idegenek, úgy megjött a hangjuk is. De jó! Hagyd még így! mondták. Emberemnek nem tetszett, hogy kezeimmel takarom magam, hát megfogta őket és keményen, ellentmondást nem tűrve, hátrahúzta. Az idegenek csak hörögtek, huhogtak a kiteljesedett látvány hatására. Na gyertek fiúk, nem vicceltem. Nebasszá! Tényleg? Jó kis luvnya. Ilyet még nem láttam! Így méregettek és minősítettek az idegenek. Az egyik a lényegre tért, amitől megint ideges lettem Mennyi az ára? Ötezer. Nehogy már rólam alkudozzanak, ráadásul ilyen összegért. Épp mint egy kurva. Az idegenek súgtak búgtak, kicsit elcsendesedtek egy másodpercre majd az egyik megszólalt: Nekem csak háromezer van. Emberem engedékenynek bizonyult és megértően válaszolt. Jó, akkor te annyiért is megkapod. De csak egy feltétellel. Csak ribancnak szólíthatjátok. Erre nagy röhögés volt a válasz. Ez a rohadék, direkt engem akar alázni. Addig dolgozik, amíg tényleg egy ribanc szintjére süllyedek. És tényleg. Egyszerűen eladott. Oké, megalkudtunk. Gyertek! És már jöttek is. Azonnal hozzám értek, elkezdtek fogdosni, markolászni. Természetesen, minden finomkodás nélkül, a melleim és a puncim volt az első célpont. Többen voltak egyszerre, így elkezdtek körbe simogatni. Így már jobb volt. Azt hiszem, legalább hárman voltak és a sok kéz nagyon hamar felpezsdített. Körbevettek és elölről hátulról is hozzám simultak, simogattak ölelgettek. A legjobb az volt, ahogy a fenekemet, csípőmet simogatták és közben valaki a nyakamat csókolta. Már éppen elgyengültem volna, amikor megragadtak és a földre löktek. Emberem kaján megjegyzést fűzött ehhez. Az úgy nagyon jó lesz. Szopni nagyon szeret a kis ribanc. Négykézlábra estem, próbáltam felkelni, de akkor megfogta valaki a fejem, és már nem volt választásom. Éreztem, ahogy egy kőkemény farok simul az arcomhoz. Először csak simult, de azonnal utána be is akart törni. Ahogy a számat nyitottam, azonnal tövig bent volt, úgy hogy a torkomra szaladt, és alig kaptam levegőt. Elvesztettem az egyensúlyomat, próbáltam a földön támaszkodni, vagy az előttem álló idegenbe kapaszkodni. Jó volt mert éreztem, hogy letolta a nadrágját így a fenekét ölelhettem. Mindjárt hátulról is megragadott valaki, és azonnal kőkeményen belém hatolt. A történtek hatására én már nedves voltam, így nem okozott semmi nehézséget. Magamba fogadtam, mint ha vártam volna. A különös helyzet hatására, szinte azonnal elélveztem. Csodálatos volt, hogy egyszerre szopok egy faszt, egy másik pedig a puncimban okoz élvezetet. És még meztelen testem többi táját is simogatták. Az első élvezet után levegő után kapkodtam, ami nem volt könnyű mert hódolóim változatlanul hevesen dugtak elölről és hátulról egyaránt. Az előttem állót kicsit eltoltam, kifújtam magam és folytattuk tovább. Hamarosan megint azt éreztem, hogy tűzbe jövök és egyre jobban esik minden heves mozdulat. Próbáltam mozgásunkat összehangolni, hogy két lovagomnak egyszerre szerezzek örömet. Igyekezetemet siker koronázta, mert az előttem álló idegen farka egyre keményebben feszült nekem és ízén éreztem, hogy nincs már sok hátra. Mozgása felgyorsult, majd megállt és teljes erővel nyomta, kőkemény szerszámát a számba, és e pillanatban a számba élvezett. Élveztem minden pillanatot amint éreztem, hogy milyen jó neki. Élveztem hogy mennyire megfeszül, milyen emberfeletti erővel nyomja számba dákóját, és hogy mennyire kemény. És élveztem ahogy a kilövellő sperma szétterül a számban. És úgy éreztem, ez az. Ezért érdemes bármit vállalni. Az idegen mozgása lelassult majd megállt. Férfiassága elernyedt, és éreztem hogy „aludni szeretne menni”. Néhány húzás után távozott, és én elkezdhettem figyelni másik hódolómat aki hátulról dugott, és már határozott nyögésekkel, sóhajokkal jelezte hogy ő is a csúcs közelében van. Keményen markolta csípőmet, és mozgása gyorsult. Közben melleimet is simogatta, így megint egyre jobban éreztem magam. Tudtam, hogy lesz még itt folytatása az élvezetnek. Aztán elkezdte simogatni fenekemet közvetlenül a lyuk körül. Ez nagyon jól esett, mert ez az idegen sokkal finomabb, kíméletesebb volt mint az előző. Csodálatos érzés volt ahogy bassza puncimat és simogatja a fenekemet. Neki is jó érzés volt mert hamarosan , nagy hörgések kíséretében elélvezett. Azután kihúzta farkát és távozott ő is . Nem maradtam azonban „árván”, mert hallottam ahogy egy újabb hang azt mondja. Jól van, engedj ide engem is. Különös érzés kerített hatalmába. Mint ha ez a hang ismerős lenne. Vagy legalábbis hallottam valahol. Ezen már nem maradt időm gondolkodni, mert ismét használatba vettek. Na gyere te ribanc, majd én megmutatom neked. Mondta, és kíméletlenül berontott puncimba. Ez most nem esett olyan jól mint az előbbi, mert már egy kicsit megdolgoztak odalent, és most nem csúszott olyan jól. A rossz érzés azonban hamar elmúlt és átadta helyét az élvezetnek. Ez az idegen is kiosztott, de nem olyan jól mint az előző. Egyszer csak meghallottam emberem hangját, aki azt mondta. Most pedig meglepetés következik ribanc. Azzal fejemet hátra húzta a hajamnál fogva és felhúzta a szemfedőt. A teljes sötétség után, az utcai lámpák halovány fénye is vakított, nem tudtam hol vagyok, és hogy mit kellene néznem. Aztán lassan, pár másodperc után kezdett tisztulni a kép. Valami parkban vagyunk, egy lakótelepen, mellette játszótér és a szabvány padok. Szemben egy ház. Atya úr Isten! De hisz ez a mi házunk. Az a ház ahol én lakom. Ez az állat bekötött szemmel ide hozott engem, hogy nyílt színen levetkőztessen és megbaszasson. Elfogott a rémület. Itt tényleg bármikor jöhet egy ismerős, és akkor vége a becsületemnek. Lassan felnéztem és a második emeleten megláttam a saját erélyünket. Nyitva az ajtaja, a bentről kiszűrődő fény mutatja, hogy megy a TV és a nagy bordó állólámpát kapcsolták fel. Otthon vannak, jönnek mennek és TV-t néznek. Jézusmária, csak nehogy valamelyiküknek melege legyen és kijöjjön az erkélyre. Megpróbáltam elfordítani a fejemet, hátranézni, de Ő hamar visszafordította. Az idegen éppen kihúzta ágaskodó férfiasságát belőlem és elindult előre. Közben azt mondta, Na most jól szájba baszlak ribanc. És ahogy a szemem sarkából megláttam, belém hasított a következő felismerés. Felismertem idegen lovagomat. Nem véletlen, hogy ismerősen csengett a hangja. A fiam osztálytársa Tamás. Egy rohadék utcagyerek. A legrosszabb fajtából. Soha nem a tanuláson járt az esze, hanem inkább valami csibészségen. Még iskolát is került, és tényleg: Gyakran látom itt a házunkkal szemközt a padon, a hasonszőrű cimboráival. Szép kis társaság. Nincs benne semmi meglepő. Ilyen későn ők vannak még kint a parkban, őket lehet rávenni ilyesmire, és hát nevezzük nevén, ők basznak most engem halomra. Sőt a következő pillanatban az ő álló faszát fogom leszopni. A hátamon végigfutott a hideg, és a félelemtől megint lebénultam. Ha ez meglát, végem. Nem ismerhet fel, mert egy ilyen ocsmány gyerektől bármi kitelik. Ha felismer, lehet hogy sakkban tart, és örökre a szeretője leszek. Vagy kitálal és akkor nem csak nekem lesz végem de a fiamnak is az iskolában, és az egész családnak. Ez nem történhet meg. Próbáltam lehajtani a fejem, hogy minél kevésbé láthassa az arcomat. Ekkor Ő keményen rám szólt. Na elég volt. Eleget láttál. Nem nézelődünk. Azzal visszahúzta szememre a kis fekete textil darabot. Ennek az adott helyzetben nagyon örültem, és hamarosan a feszültség is oldódott bennem. A teljes sötétség a védettség érzetét erősítette bennem, és jobban figyeltem a számban táncoló rúdra. Durván és kíméletlenül nyomta számba a faszát, de nagyon kemény izgatott volt. Így, hogy nem ismerhet fel, már megint élvezni kezdtem a helyzetet. Aztán megint megfogtak felemeltek és arrébb vonszoltak. Na hagyjatok még! Nem vagyok még készen, reklamált a rohadék utcagyerek. Ne balhézz, mindjárt folytathatod. Gyere, ülj le a padra, mondta valaki. Engem közben vezettek vakon, majd bevertem a térdemet valamibe, azután rájöttem, hogy engem is a padhoz vittek. Megfogtak, lenyomtak és éreztem hogy ismét egy ágaskodó faszra kell ráborulnom. Letérdeltem kitapogattam, majd megfogtam és bekaptam. Szoptam cumiztam, simogattam, amíg hamarosan a kis utcagyerek is nyögve elélvezett. Szoptam még egy kicsit, aztán kivettem a számból és vártam. Hozzátok, itt vagyok, mondta egy hang. Gyere ribanc, az ölébe fogsz ülni, mondták nekem majd megfordítottak és én háttal közelítettem meg az újabb betolakodót. Ölébe ültem, ami ugye nem ment egyszerűen mert ennek is a nadrágja letolva, és álló fasszal várta hogy elkezdjem kényeztetni. Sikerült összeillesztenünk magunkat, és most nekem kellett elkezdeni mozogni. És mozogtam is. Csípőmet próbáltam úgy mozgatni, hogy a legjobb legyen neki is, nekem is. Körbe-körbe és előre-hátra is. Azután megfogták a karjaimat, és feljebb húztak. Kezeimet hátra igazították a pad támlájára, és rám szóltak hogy emeljem a lábaimat. Azokat is segítették, vezették így feltettem a pad ülőlapjára, lovagom combja mellett kívül, kétoldalt. Így elhelyezkedve megint elkezdtem mozogni, most már inkább csak fel és le. Csodálatos volt ez a helyzet, a dugás és a simogatások, és amikor elképzeltem magam, amint így ülök a padon, egy idegen farkán lovagolva, a lehető legjobban széttárom karjaimat, és lábaimat is, így láttatom legjobban, védtelen meztelenségemet, amit néznek és fogdosnak az idegenek. És amikor végiggondoltam, hogy ez pontosan az erkélyünk előtt zajlik, kb. 10 lépésre, az már olyan perverz érzés volt, hogy újra elélveztem. Nem mertem hangoskodni, de némi nyögések és sikkantások nélkül nem ment. Kicsit lassítottam és megálltam. Ezt észrevették és azt mondta valaki, gyere ribanc fordulj meg. Elkezdtem lemászni kényelmetlen helyzetemből, és a segítségükkel hamarosan már az ölében ültem az idegennek. Éreztette, hogy ö még nem akarja abbahagyni. Magához szorított és testi erejét kihasználva lökdösött felfelé. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy magamtól is tudjak mozogni. Így jobb volt és folytattuk is tovább. Ketten a padra álltak, így éppen számba tudták dugni már megint merev farkukat. Én próbáltam kiszolgálni őket, de két kezemmel őket simogattam, alulról a harmadik egyfolytában mozgatott, így nagyon nehéz volt. Az viszont megint új és csodálatos volt, hogy egyszerre hármat elégítek ki. Simogattam a két merev álló faszt, és amennyire tudtam szoptam is őket felváltva. Már azt sem tudtam, hol vagyok olyan jó volt. Valahol az önkívület és az ájulás határán lehettem, amikor az egyik fasz eltűnt a számból és a kezemből is. Így a másikra több figyelmet szentelhettem. Ez sem tartott azonban sokáig, mert egyszer csak éreztem, hogy az idegen hátulról hozzám simul, előre dönt a másikra, így olyan szendvicsbe kerültem, ahol mindketten hozzámérnek. Próbáltam simogatni előre, hátra. csodálatos volt. Azután egyszer csak éreztem, hogy valaki simogatja a fenekemet egész pontosan a közepét, a lyukat. Ó hát még ez is? csodálkoztam, de örömöm nem tartott sokáig. A simogatás egyre erősödött és lassan rá kellett jönnöm, hogy a dugás egy újabb formája vár rám. Ó, ezt nem akarom, gondoltam magamban, de ez nem volt kérdés. Próbáltam tiltakozni, mondtam, hogy nem de számat minduntalan betömte a soron következő merev fasz. Próbáltam eltolni magamtól de legalább hárman voltak így semmi esélyem nem volt. Próbáltam szorítani is de attól csak jobban fájt, és azt hiszem hogy félig már bent is volt. Így aztán próbáltam inkább lazítani. Eleinte fájt a hátsóm, de aztán valahogy belejöttem, és az érzés amit adott, az viszont olyan mennyei volt, hogy már én sem tiltakoztam. Teljes testükkel összeszorítottak, és közben a puncimat és a fenekemet is baszták, közben a harmadikat szoptam. Kis idő elteltével már tényleg nem nagyon voltam ura önmagamnak és miközben a fasz ki-ki csúszott a számból, önkívületben újra egy gigantikusat élveztem. Magamon kívül, már semmivel sem törődtem, így a csúcsra jutás pillanatában sikításban törtem ki, de ezt az idegenek nem engedték. Számat befogták amennyire csak lehetett. így nem kaptam levegőt, és a sok egyidejű hatás eredményeként egy pillanatra elájultam. Arra tértem magamhoz, hogy az egyik kihúzza a fenekemből, ami megint nagyon fájt. Na mi az ribanc elakadtál? kérdezték és érezték ők is hogy nekem már végem. Ilyen könnyen nem úszod meg, mondta valaki. Most szépen sorba állunk, és mindenkit leszopsz még egyszer, búcsúzóul. Lassan kezdtem magamhoz térni, de még elég kába voltam. Betartották, amit ígértek. Mindenkit végig kellett szopnom , ami már nagyon fárasztó, de azért jó volt. Mire elrendeztem őket már folyt a sperma a számon és a mellemen. Ragadtam, fáradt voltam és kielégült. Emberem újra megszólalt. Nos, ha az urak azt mondják, hogy Jó munkát végeztél a pénzükért, akkor indulhatunk is. Megint enyhe röhögés és helyeslés hangzott. Jó volt, jöhetsz máskor is, ribanc, szívesen szétbaszom a szádat, mondta a kis rohadék utcagyerek. Emberem megfogta a karomat és elindultunk volna, de ekkor észrevettem hogy mezítláb vagyok. A cipőmet elvesztettem, kérem, adják vissza,mondtam. Megkeresték és odatették a lábam elé, illetve segítettek belelépni, egy kis búcsúzó popsi simogatás kíséretében. Még ez is jól esett, de már fájt mindenem, fáradt voltam és legszívesebben ott helyben lefeküdtem volna. Emberem rám terítette a ruhát, megfogta karomat és elindultunk. Mentünk, de nem éreztem merre, mennyi ideig, kábulatom megakadályozott abban, hogy bármit érzékeljek. Azután emberem, egyszer csak szó nélkül lerántotta rólam a ruhát és elment. Egy kicsit még vártam, nem tudtam mi fog történni. Nem tudom mennyi idő telt el, de megelégeltem a várakozást, lehúztam a szemfedőt és körülnéztem. A világosság most is vakított, így idő kellett, hogy felmérjem helyzetemet. Egy ugyanolyan lakótelep bontakozott ki szemeim előtt, mint a miénk. Ezek szerint emberem hazakísértette magát, hiszen ez az a ház amelyben ő lakik. Ott álltam a park sarkában egy pad és egy bokor között. Álltam, és ahogy kőrül néztem megláttam egy fekete csomagot a bokor tövében. Lassan összeraktam, hogy emberem elhozott a holmimig, és itt sorsomra hagyott. Innentől intézzem magam a dolgokat. Felnéztem a házra. Valami mozgást láttam, valaki hátrébb húzódott az egyik erkélyen, ahogy felemeltem fejemet. Ezek szerint nézőközönségem is van. Most ez sem érdekelt. Álltam ott meztelenül, és azután leültem a padra. Minden fájdalom és fáradtság ellenére nagyon jól éreztem magam. Kényelmesen elhelyezkedtem a padon, és egyáltalán nem zavartattam magam, hogy most esetleg valaki meztelenül megláthat. Felnéztem az erkélyre, és úgy láttam, hogy most már kevésbé húzódik vissza a leselkedő. Nem baj, hadd nézzen. Aztán apránként fázni kezdtem, és ítélőképességem is kezdett visszatérni. Kezdtem kellemetlenül érezni magam, így hátrébb húzódtam és a bokor jótékony takarásában felöltöztem. Próbáltam megtörölni magam, de nyár lévén, nagyon kevés papír zsebkendő volt nálam, az csak a legszükségesebbre volt elég. Arcomat azért megtöröltem, és elindultam hazafelé. Annyit még megengedtem magamnak, hogy az erkélyünk felől kerültem meg a házat. A park és benne a pad már üres volt. Felnéztem az erkélyünkre, ott is sötét és csend volt. Felfelé menet, szerencsére nem találkoztam senkivel. Otthon igyekeztem minél halkabban eljutni a fürdőszobáig, és zárt ajtó mögött rendbe tenni magam. Koszos voltam és fáradt, ragadtam a spermától és az izzadságtól, szégyelltem magam, de mégis kimondhatatlan jóérzéssel voltam tele. Alapos fürdés után bementem a szobába, azután ki az erkélyre, és lenéztem a padra. Az járt az eszemben, hogy egy órával ezelőtt mik játszódtak itt, és elmosolyodtam. Szégyelltem magam, de még mindig liftezett a gyomrom a gyönyörűségtől, ahogy arra gondoltam, hogy ma milyen örömet szereztem pár idegen pasinak. Aztán sóhajtottam egyet, bementem a hálóba és gyorsan elaludtam.